Az ékszerek már az ókorban is viselőjük társadalmi státuszáról árulkodtak. Így volt ez a Van-tó környéki urartuiaknál is.
Az öltözködés mindig utal viselője társadalmi rangjára. Így volt ez az ókortól egészen napjainkig. Az ősi területek egykori művészetéről a régészeti leletanyag alapján kaphatunk képet. Szerencsére az Urartui Királyság területe elég jól feltárt térség, ahonnan nagyon sok különleges emlék került elő.
A Van-tó környéke igazi kincsesbánya a régészek számára, ahonnan nagyon sok urartui szobor és egyéb kincs került elő. Török régészek nagyon sok ékszert ástak ki és megállapították, hogy a legtöbb emlék a Kr. e. 1300 és 600 közötti időről származott, amikor is az Urartu Királyság virágzott. Az ókori királyság megalapítói azok a hurrik voltak, akik a bronzkorban meghódították a Kaukázust és Mezopotámiát és elterjesztették különleges műveltségüket.
A török kutatók úgy vélik, hogy az urartuiak az ékszerkészítés mesterei voltak, de elmondható róluk, hogy általában a fémművességben maradandó művészi alkotásokat hagytak maguk után. Voltak féldrágakőből, főleg karneolból készült ékszerek is, illetve nemesfémből készült melldíszek. Ilyeneket Rusahinilinál történt ásatásakor találtak a régészek, amely település Urartu egyik fővárosa volt.